2010-ben, karácsony táján épp elég felkészültnek éreztem magam a fajtából, és újra keresni kezdtem, honnan is szerezhetném be álmaim kutyáját. Számos amerikai kennelt találtam, és rengeteg keresgélés után akadtam rá végre egy európaira. Nem kerestem tovább. Nem lustaságból, csak mert nem kellett. Első almos kennel, 5 kiskutya, 4 hetesek, 1 db vörös leopárd kan. Logan nekem született, már akkor tudtam. Lehetett volna rossz választás is, és így visszatekintve rizikós is volt egyből mellette dönteni, de most már látom, hogy a lehető legjobb volt, és valóban megtaláltam a nekem valót.50
Eleinte nagyon nehéz volt. A sok ismeret ellenére a kamaszodó, éleseszű Leopárd kanommal rengeteg küzdelmem volt. Képtelen volt uralkodni az ösztönein én meg rajta. Idővel azonban minden pillanat és együtt töltött idő élvezetessé vált, lassan, de valóban a legjobb barát és társ lett, olyan amilyen a Nagykönyvben meg van írva. Ő mára számomra (és sokak számára is) tökéletes. Engedelmes és kiváló ösztönű és munkakedvű, klasszikus Leopárd lett a kezemben. És nem félek használni! Nem csak nézegetni, mert nem kerti dísz. Munkakutya.