A fajta
Louisiana Catahoula Leopard Dog: a története, a vérmérséklete, a munkája és a sportok, amiket vele űzünk.
Louisiana állami kutyája
1979. július 9. óta
UKC elismerés
1995. január 1.
Eredet
Louisiana, USA
Két fokozata van
ON és OFF
A Leopárdkutya pontos eredete ismeretlen, de valószínű, hogy az indián falvak környékén élő vörös farkasok és az őslakos amerikai kutyák keresztezéséből jött létre. A fajta kialakulásában nagy szerepe volt a spanyol telepesek által behozott molossereknek és agaraknak, valamint vérvonalában valószínűleg megtalálható még a francia pásztorkutya is, amelyet a francia telepesek megérkezéséhez kötnek.
A louisianai fehér telepesek felfigyeltek arra, hogy az indiánok ezeket a különleges kinézetű kutyákat számos nagyvad – mint a szarvas, hiúz, vaddisznó és medve – elejtésére használják. Az újonnan érkezők gyorsan megszerették ezt a sokoldalú fajtát, amely éppúgy alkalmas kiszagolni, nyomon követni, felzavarni a vadakat, mint összeterelni a szarvasmarhákat.
Egy dolog biztos: a Louisiana Catahoula Leopard Dog (LCLD) egy vérbeli amerikai, sokoldalú munkakutya. 1979. július 9-én Louisiana kormányzója hivatalosan is Louisiana állam kutyájának nyilvánította e nemes fajtát. Az LCLD-t a United Kennel Club 1995. január 1-jén ismerte el fajtaként.
Meglehetősen vehemens és temperamentumos. Szó szerint egy pillanat alatt képes mozgósítani összes energiáját az előtte álló feladat elvégzésére. A kanok és szukák között természetesen van különbség ilyen szempontból, de lényegében ez a lányokra is éppúgy igaz. Tapasztalataink szerint nagyjából két fokozata van: ON és OFF. Mindegy, miről van szó, szeretet, munka, dominancia, úgy lehetne megfogalmazni, hogy mindenre NAGYON reagálnak. Nevelésük nehézsége is ebben rejlik.
A leopárdkutya nem való mindenkinek! Ha gyönyörű küllemükön túltesszük magunkat, rendkívül fontos ennek szem előtt tartása. Az impozáns külső korántsem párosul könnyű természettel.
A korai szocializáció nélkülözhetetlen, a kiskutyát hamar meg kell ismertetni a világ dolgaival. Érdekes, hogy a kölyöknél is nagyon hamar felfedezhetők a fajtára jellemző terelési, hajtási hajlamok: nem ritkán csipkedi, ugatja, terelgeti, vagy épp torkánál lefogja kölyöktársait. Néhányuknál a védelmező ösztön is nagyon hamar felszínre tör. Ezeket a még megmosolyogtató kis megmozdulásokat azért nem árt korán kontrollálni.
A Leopárdkutya mindazonáltal érzékeny lelkű. Nevelésénél a következetesség, a motiváció és a határozottság hamarabb célba ér, mint az erőszakos nevelési módszerek. Ezek alkalmazása csupán makacs ellenállást vált ki belőle!
Később fontos az azonos nemű társasághoz szoktatás is. Ez ritkán zökkenőmentes egy igen domináns fajtánál. Sokan agresszívnak nevezik a Leopárdokat, szerintünk ez nem összekeverendő a dominanciával. Náluk inkább ez utóbbiról beszélhetünk, és itt is kiemelnénk, milyen fontos az önuralom gyakorlása és a falkavezér stabilitása, hogy elkerüljük a konfliktusokat. A jól szocializált Catahoula kan az esetek döntő többségében nem fog balhét kezdeményezni. Azonban egy pillanatig sem fog habozni megvédeni magát, ha a helyzet megköveteli.
A későbbiekben tervezett közös programok, sport- és munkatevékenység, vagy éppen kiállítások lebonyolítása nagy könnyebbség egy szocializált kutyával.
Családban a helye egyszerűen tény. Mivel a szeretet is túlteng benne, nem hagyja, hogy ne szeressék. Az idegenekkel eleinte tartózkodó lehet, de feloldódása után visszatér bohókás viselkedése.
A fajta szépsége miatt erről sokan hajlamosak megfeledkezni. A fajta története során is láthatjuk, hogy elsődleges feladata a munka volt. Ez a hajlam, ösztön, bárminek is nevezzük, azóta is élénken él minden egyedben, és megköveteli, hogy biztosítsuk neki a lehetőséget.
A Leopárdkutya és a munka tehát szervesen összetartoznak. Legyen az bármilyen elfoglaltság, vadászat, terelés, kutyasportok, a Catahoula szívesen csinálja. Az engedelmességi feladatokkal időnként hadilábon áll, ennek oka leggyakrabban az önuralom hiánya és valami sokkal, de sokkal érdekesebb szag jelenléte. Ez persze tanítható, és ajánlott is, a későbbi zökkenőmentes együttműködés érdekében. Nem árt folyamatosan motiválni a „szükséges rossz” begyakorlása közben.
Hogy mire alkalmas? Mindenre. Persze figyelembe kell venni az adott egyed személyiségét, tulajdonságait és testalkatát is a csapásirány kiválasztásánál. Például a nehézcsontú egyedeknél nem a frisbee lesz a megfelelő döntés. Mivel azonban multifunkciós fajtáról beszélünk, nem nehéz választani. Legjobbak a vadászösztönt és terelési hajlamot kielégítő sportok: coursing, vaddisznóhajtás, treeing, terelős feladatok, abból is a szarvasmarha lenne a legmegfelelőbb. A lemozgatáson túl nagyon fontos, hogy az agyát is használhassa. Játékos sportok: frisbee, flyball. Rendkívül élvezi a nyomkövetést, keresőfeladatokat, a fajta nyomkereső- és mentőkutyaként is jól bevált. Alapvetően erősen territoriális magatartása őrző-védő munkára is alkalmassá teszi. Segítőkutyaként is megállja a helyét az erre alkalmas személyiségű egyed.
Legjobb, ha bármilyen képzést kutyaiskolában kezdünk. Mondhatnánk, hogy kötelező. Ha az alapok megvannak – legfőképpen a stabil behívhatóság –, jöhet a szórakozás. A falkavezér legyen erős kezű és határozott, helye a falkában stabil és megkérdőjelezhetetlen!
Megjegyzendő, hogy a nem megfelelően és rendszeresen foglalkoztatott Leopárdkutyánál viselkedési problémák léphetnek fel, melyeknek lakásunk, házunk, kertünk látja kárát. Ha ezt tapasztaljuk, egy biztos: megöli az unalom.
Munka és sport
Műnyúlhúzás
A műnyúlhúzás, vagy szebb nevén coursing a nyúlvadászatot utánzó sport. A Leopárdkutya érdeklődését egy szempillantás alatt felkelti a mozgó „vad” látványa, és eszeveszett üldözésbe kezd.
A coursing nagyon jól fárasztja és dolgoztatja a kutyát. Minden kutyánknál cél a licencszerzés. A versenyeken inkább a gondolkodásukkal van „baj”, ugyanis néhány végignézett versenykör után levágják a kanyarokat. Egyszerűen a felesleges részeket kihagyják. A csali szagát követik, illetve képesek megjegyezni az utat. A jó helyezés így időnként elmarad, de nekik a mozgás, a táv teljesítése, nekünk a büszkeség érzése kárpótol.
Boxból, szájkosárban, mért idővel
A coursinghoz hasonló, de itt egy agárversenypályán (Greyhound Track) futják, szintén csali (nyúl) után. Kiváló edzési lehetőség vadászkutyák számára is.
They need to chase and catch the bait.
Egy ilyen edzésnap jólesően kimerítő számukra; ha épp nem a pályán vannak, egész nap képesek fülsértően magas, „hajtó” hangjukat hallatni.
Felkutatja, kiugrasztja, állóra csaholja
A vaddisznóvadászatokon napjainkban is igen sok fajtatársat használnak segítségként a vadászok. Kisebb falkában vagy akár egyedül viszik dolgozni, a vadat felkutatja és kiugrasztja, sikeres találat esetén őrzi, nem kezdi ki. Nagyobb termete ellenére a Leopárdkutya tökéletesen alkalmas vaddisznóra.
Some of our offsprings are working on huntings with big successes, they are born to this too.
Ez Evin és Egra egyik igazi munkája, bátorságuk és vehemenciájuk messze felülmúlja Loganét. Evin első vaddisznós próbája 4 hónaposan, Egráé 15 hónaposan volt.
Some of our pups are hunt, from our dogs Egra is the only one who will hunt.
Határozott, ellentmondást nem ismerő stílus
A szarvasmarha-terelés a Leopárdkutya egyik specialitása. Hazájában a munkakutyaként tartott Leopárdkutyák többségét erre használják farmokon. Terelési stílusa határozott és ellentmondást nem ismerő. Egy marhacsorda kordában tartásához erőteljes fellépésre van szükség, amit a Catahoula példaszerűen prezentál.
Our Catahoulas have the opportunity to herd cows weekly and we can see, they were born to this.
They are suitable for sheep herding too, they just need them more time to understand and learn the different style of herding.
Időnként egy nagyobb birkanyáj terelésében is részt vesznek, de hozzájuk terelési stílusuk kissé vehemens. Ezt még jelenleg tanuljuk, gyakoroljuk, hozzáértő kezek alatt.
We use cookies to understand what our visitors are interested in. Analytics cookies only run with your consent. You can change this anytime via »Cookie settings« in the footer.